Song:
"-Szeretlek Tom!
Mondta,majd megpusziltam a homlokát.
-Köszönöm.
Súgtam,majd ott álltunk a sötétben,ölelkezve nem tudom pontosan meddig..."
Fogalmam sincs,hogy milyen érzések kavarogtak bennem,de akkor és ott,olyan jól esett érezni valaki szeretetét,és törődését. Rég éreztem már magam ilyen fontosnak valaki számára. Csak álltunk,és ölelkeztünk,még nem hallottam meg,hogy sírt.
-Mi történt?
Kérdeztem döbbenten,nagy figyelemmel kísérve az arcát,hátha meglátom rajta a probléma forrását.
-Tom,én nem akarlak elveszíteni!
Mondta,majd elhúzódott tőlem. Szavaitól rádöbbentem,hogy mi az oka a sírásának. A halál . Bevallom,még én sem barátkoztam meg a gondolattal,hogy mi lesz velem kb. fél év múlva. Mert nincs sok hátra már nekem,és én ezzel tisztában vagyok.
-Nem kell aggódnod miattam. Én itt vagyok még,és ez a lényeg. Még nem végeztem be mindent,amit eddig akartam.
Mondtam neki,majd magamra erőltettem egy mosolyt.
-Oh,és szerintem már ideje menned. Figyelj,nem elküldeni akarlak,csak tudod az éjszaka közepén járunk.
Nevettem fel,majd ő is elkezdett kuncogni.
-És... Oh... Még csak a nevedet sem tudom.
A hülyeségem pofán csapásként nyilvánult meg bennem. A nevét sem kérdeztem még meg tőle. Szuper vagy Tom,csak így tovább. Legyél még jobban bunkó.
-Lizz vagyok. Lizz Peterson.
-Hát ,Kedves Lizz,most hívok neked egy taxit,és szépen hazamész. Jut eszembe! A szüleid egyáltalán tudják,hogy te itt vagy?
Kérdeztem tőle,egy "huncut" mosoly keretében.
-Ooops,nem.
Mondta szégyenlősen,és meglehetősen aranyosan. Ő még olyan fiatal... Túl fiatal... Miért foglalkozik velem?
-Oh,ez esetben még egy ok,hogy siess. Nem akarom,hogy bajod essen. Tudod veszélyes itt kint. És mi lett volna,ha például nem jövök le? Itt maradsz egész éjszaka,csak arra várva,hogy én mikor jelenek meg?
Kérdeztem tőle.
-Bizonyára itt maradtam volna,igen.
Mondta komolyan.
Azt a meglepett arcot,amit én akkor vágtam,érdemes lett volna videóra venni.
-Látom kitartó vagy. De én ezt nem érdemlem meg.
Mondtam,neki majd egy utolsó ölelést adtam neki,és a hívott taxi megérkezett.
Ő beült,majd mosolyogva integetett addig,ameddig csak látott,és kihajtottak az autóval az utcára.
Micsoda egy éjszaka! Gondoltam,majd vissza fel mentem a szobámba aludni...
***
Reggel meglehetősen boldogan keltem fel. Folyton csak arra a tiszta és fiatal lányra gondoltam,aki tegnap olyan kitartóan viselkedett. Egyszerűen gyönyörű volt,és ártatlan. Igen,kétség kívül ártatlan volt. Arról nem beszélve,hogy mennyivel volt fiatalabb nekem. Azt pontosan nem tudtam meg,hogy mennyi idős is lehet,de nem lehet több 16-17-nél. De ezt már nem is fogom megtudni... Hiszen a nevén kívül,és arról,hogy szeret,semmi mást nem tudtam meg. Amennyit még tudok róla,hogy az anyja az egyik orvosom,de ezzel sem igazán megyek olyan sokra,mert rengeteg orvosnál megfordulok nap ,mint nap a nemsokára kezdődő kezelések miatt. A másik ok,amiért egy kis öröm is volt bennem ma,az-az volt,hogy ő hitt bennem,és segíteni akart. Egyedül csak ő tud a betegségemről,és azt akarja,hogy felgyógyuljak. Biztosan nincs még tisztában azzal,hogy ezt nem igazán én döntöm el,és nem is csak ő. Ez egy gyógyíthatatlan kor,ami engem is megtalált,és nem igazán akar "elengedni". Olyan furcsa érzés volt a közelében lenni. Annyira megihlető. Igen,megihletett. Gyorsan felkaptam magamra egy inget,és leültem jó barátom,a zongora elé,és elkezdtem alkotni.
A dallamok és a megfelelő szavak csak úgy áradtak kifelé belőlem,miközben arról a titokzatos és gyönyörű ismeretlen lányról áradoztam,egy új dal képében. Érzék...
-Lizzy x
